| Az "Amerikai légionáriusok" nevű veteránszervezet
1976. júliusi philadelphiai nagygyűlésen, a résztvevők
között ismeretlen eredetû, 31 halálesetet okozó
járványos megbetegedés tört ki. A kezdetben terrorcselekményre
gyanakvó hatóságok nagy erőket mozgósítottak
a fertőzés forrásának felderítésére.
Az addig ismeretlen kórokozó baktériumfajt végül
csak 1977 januárjában sikerült azonosítani, amely
a legionárusok után a Legionella pneumophila nevet kapta. A
baktériumok a rendezvény helyszínéül szolgáló
szálloda légkezelőjének nedvesítőkamrájában
szaporodtak el, és a szellőző levegő útján
jutottak a tartózkodási zónába.
Mára a Legionella baktériumcsaládnak több mint ötven
faja vált ismerté, amelyek közül 19 bizonyítottan
képes halálos emberi fertőzést okozni. A baktériumok
a felszíni vizekben gyakorlatilag bárhol megtalálhatók.
Mivel a vízmûvekben alkalmazott klóros fertőtlenítés
a legionellák ellen gyakorlatilag hatástalan, az ivóvíz
hálózatok vizében mindig előfordulhatnak. A baktériumok
a bőrre vagy a tápcsatornába jutva semmilyen betegséget
nem okoznak, a fertőzés kialakulásának egyetlen
lehetséges módja, ha a fertőzött vízből
származó vízpermet belélegezve az emberi tüdőbe
jut. A betegség kialakulásában nagyon lényeges
a víz legionella-koncentrációja, a cseppek mérete,
és az expozícíós idő, vagyis hogy az érintettek
mennyi ideig lélegzik be a fertőzött vízcseppeket.
A tüdőbe a légutak szûrőrendszere miatt csak
az 5um-nél kisebb méretû cseppek jutnak be, az 1 um-nél
kisebbek azonban a kilégzéssel távoznak.
Nagyon lényeges
a személy immunrendszerének állapota is.
Fokozott veszélyeztetettek az idősek, a gyerekek és bizonyos
speciális betegségekben szenvedők. A betegség
lappangási ideje viszonylag hosszú, 2-10 nap. Enyhébb
fertőzések esetén, illetve a lappangási idő
alatt a tünetek az influenzára hasonlítanak, felületes
orvosi vizsgálat nem is tudja a legionellózist az influenzától
elkülöníteni. A kialakult betegség legfontosabb tünete
a rendkívül súlyos igen magas lázzal járó
atípusos tüdőgyulladás, amely mellett a tünetek
az emésztő- és idegrendszerre is kiterjedhetnek. A betegség
halálozási aránya 15-20 százalék körüli,
de nagyon sok múlik az időben alkalmazott megfelelő terápián.
A betegség csak speciális antibiotikumokkal gyógyítható,
ám egyes, a lappangási idő alatt alkalmazott, széles
spektrumú antibiotikumok szintén hatásosak a betegség
kezelésében.
Az utóbbi évek statisztikái alapján Magyarországon
évente néhány száz esetben merül fel a legionellózis
gyanúja, az igazolt halálesetek száma 8-15 közötti.
Tekintve, hogy a hazai orvosi gyakorlat alapján az influenza-szerû
betegségek kezelésére elterjedten alkalmaznak széles
spektrumú antibiotikumokat , gyaníthatóan igen sok fertőzés
marad felismeretlenül.
A legionellózis tipikus civilizációs betegség,
a fertőzések kialakulásában rendkívül
fontos az épületgépészeti rendszerek szerepe. A
baktériumok csak a 20-50 fok hőmérséklet tartományban
szaporodóképesek. Az emberi fertőzés kialakulásához
a baktériumokat nagy mennyiségben tartalmazó vízből
képződött 1-5um méretû vízcseppek tartós
belélegzése szükséges. A betegség kialakulásához
szükséges feltételek természetes körülmények
között egyidejûleg gyakorlatilag sohasem teljesülnek,
egyes épületgépészeti rendszerek azonban éppen
a kritikus hőmérsékletû vízből képződő
vízcseppeket bocsátanak ki környezetükbe.
Ha a nem megfelelő üzemeltetés miatt az ilyen rendszerek
vizében elszaporodnak a legionellák, a fertőzés
és betegség kialakulását nem lehet kizárni.
A legionella-fertőzés szempontjából legnagyobb
nehézséget a használati melegvíz rendszerek, a
whirlpoolok, szobai szökőkutak, a nedves mosást alkalmazó
légtechnikai berendezések, evaporatív hûtők
jelentik. A legionellózis forrása lehet felületi hûtést
alkalmazó légtechnikai berendezés is. A legionellák
sejten belül élősködő baktériumok, légáram
útján akár az elpusztult egysejtûek kiszáradása
esetén is eljuthatnak bárhová. Megjelenhetnek a felületi
hûtők kondenzvízében is, számukra megfelelő
körülmények esetén pedig elszaporodnak a csepptálcán,
és onnan kerülhetnek vissza a légáramba.
Hideg-és használati melegvíz rendszerekben a védekezés
legalkalmasabb módja a víz hőmérsékletének
a kritikus tartományon kívül való tartása.
A hidegvíz rendszerek vize nem melegedhet 20 fok fölé,
a használati melegvíz hőmérséklete pedig
meg kell haladja az 50 fokot. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek,
rendszeresen ellenőrizni kell a víz legionella koncentrációját,
és a rendszert az eredmények függvényében
fertőtleníteni kell. Whirlpoolok , nedves mosók, evaporatív
hûtők esetében mikrobicidek, a legionellák ellen
alkalmas vegyszereket kell a vízbe adagolni. Mikrobicideket szükséges
alkalmazni a felületi hûtők csepptálcáján
is. A legionella baktériumok elpusztítása elérhető
UV-sugaras kezelés alkalmazásával is.
A rendszeres tisztítás és karbantartás nemcsak
a berendezés megbízható és gazdaságos üzemeltetése,
hanem a baktériumok elleni védekezés szempontjából
is nagyon lényeges. A különböző vizes rendszerekben
lévő lerakódások -vízkő, iszap-védelmet
nyújtanak a különböző fertőtlenítési
eljárásokkal szemben. Kiemelt figyelmet igényel a vízzel
érintkező nedves felületeken (például csővezetékek
és mosókamrák belső felületén, elpárologtatón,
kondenztálcán) kialakuló speciális kolónia
, a biofilm. A biofilm szerves és szervetlen anyagokból álló
biológiai hártya, amely elsősorban mikroorganizmusokat
és mikrobiológiai termékeket foglal magában. A
legionellák a biofilmben találják meg a legkedvezőbb
élet- és szaporodási feltételeiket. A biofilm
speciális struktúrája erős védelmet nyújt
a fertőtlenítési eljárásokkal szemben,
ezért nagyon fontos, hogy olyan tisztító és fertőtlenítő
szereket alkalmazzunk, melyek az EU vonatkozó szabványai szerint
igazolt módon alkalmasak erre a feladatra.
Dr. Szánthó Zoltán
-egyetemi docens BME Épületgépészeti és
Gépészeti Eljárás-technika Tanszék |
